Az iskola a kreativitás gyilkosa. Az iskolában mindent megtesznek, hogy tökéletes droidot neveljenek belőled. Itt most főleg az alapiskolákra gondolok, ami egy életre nyomorít meg. Nagyon sok ember abban a tévhitben él, hogy a tanárok jó hatással vannak a gyerekekre. El kell, hogy keserítsem ezeket az embereket, nagyon kevés jó tanár van. Több iskolát megjártam már, de eddig csak 2-3 olyan tanárral találkoztam, akitől tanultam is valamit. A tanárok zöme nem képes többre, mint mutogatni egy lapra írt jegyzetre és közben kiabálni a diáknak, hogy "miért nem tudod? TUDD!!". Japánban ha a diák nem tudja a tananyagot, akkor megkeresik a diák és a tanár kapcsolatában a hibát. Nálunk a tanár nem lehet hibás, csak a diák. Nálunk azt feltételezik, hogy a tanuláshoz nem kell tennie mást a tanárnak, mint felolvasni a tananyagot. Egy példát hozok fel arra, hogy mit is kéne csinálnia egy tanárnak. Történelem óra van, alapiskola 8. osztály. A téma Trianon és az előtti Magyarország. A Tanár ketté osztja az osztályt, majd elmondja a felállást: Az osztály bal fele képviseli Magyarországot, a jobb fele pedig a Magyarországon élő szlovákokat. A szlovákoknak gondjaik vannak, mint például az, hogy nincsenek szlovák nyelvű iskolák. Egy vitában érveljetek és egyezzetek meg, ha tudtok. Nagyon beleéltük az órába magunkat és nagyszerű érvek és megoldások születtek. Ezt nevezik tanításnak. 

Olyan tanárokkal is volt tapasztalatom, akik iszonyat káros hatással voltak az osztályra. A tanár aki a magyart tanította feminista volt és gyakran mutatta ki a férfiak iránt érzett undorát. Ő abban a meggyőződésben élt, hogy a jövőben a Férfiakra nem lesz szükség, mert mesterségesen fogják létrehozni a spermiumokat. Az összeesküvés elméletekbe is gyakran ásta bele magát és erőltette rá azt az osztályra, neki köszönhetően több régi osztálytársam szerint is a piramisokat az űrlények építették. A húsvéti szigeten található szobrokat elmondása szerint szintén az űrlényeknek köszönhetjük, akik telekinézis segítségével juttatták oda azokat. Erről volt is egy dokumentum film, amit több osztállyal is megnézetett tanítás helyett. 

Ezt a témát még boncolgatni fogom, visszatérő téma lesz, viszont a sorok már összefolynak fáradt szemeim előtt, így hát mára ennyi tellett tőlem.

A külsőségek világát éljük. Olyannyira, hogy a mély tartalommal bíró gondolatokat papírra vetett formájában lealacsonyítjuk a hibás külső elemek hiányára hivatkozva. Kik vagyunk mi, hogy az értékkel és tartalommal feltöltött szavakat megcsonkítsuk,  s helyére a mi mézben áztatott rothadt gyümölcsünket nyújtsuk, ami az emberi rosszindulat parfümjétől bűzlik? Így tűnnek el az értékes elmék, fulladozva, torkukban a sok fertőzött termék, míg egyé válnak vele és nem marad belőlük semmi, csak egy kellék. Felettébb érdekes, hogy "errefele" nem nevez e emberek egyesülete eme elmék termékét elegánsnak, csupán tengődve tűnődnek tétova tolluk tárgytalan támolygásán. Az emberi önzőségnek érték pusztító hatása van. 

Én csak állok és letargiával átitatva nézem a tartalommal teli gondolatok romba dőlt darabjait. Mást nem tehetek, én is csak egy gondolat vagyok a sok közül, aki a kegyelemdöfést várja.

TORZULT MENTALITÁS I.
Ambiciózus vagy? Van életcélod? Nem a pénzt tartod a legfontosabb dolognak? Kreatív vagy és netán még alkotsz is valamit?
A fent említett dolgok mindegyike egy olyan értéket képvisel, ami nélkülözhetetlen egy ember számára, ennek ellenére ezek a dolgok negatívumként vannak beállítva nagyon sok ember szemében. A proli tömegek szemében a legfőbb tiszteletet megillető dolog, az a gyári munka. Az, hogy ennyire nagy becsben tartják még nem is szül problémákat. Az embernek igenis jogában áll büszkének lenni a munkájára, annak értékétől függetlenül. Az én szememben az egy nagy áldozat, ha egy ember napi 12 órát dolgozik egy gyárban, hogy el tartsa a családját, de ettől függetlenül nem tartom úgy, hogy az élethez ez egy hozzáadott érték lenne. A gyári munka általában monoton és nehéz, de van aki szereti a monoton munkákat, számukra nem annyira megterhelő mentálisan, az ilyen fajta gyárakban dolgozni.
Térjünk ki a problémákra. A legtöbb torzult mentalitással rendelkező ember, általában ilyen gyárakban találhatunk. Ezen emberek számára nem számít teljesítménynek alkotni valamit, ami nem jár anyagi haszonnal. Írtál egy verset, amiben burkoltan bírálod az ország politikai hátterét? Mi az első kérdés egy ilyen embertől? "Mennyi pénzt keresel a verseiddel?". Erre nyilván válaszolod, hogy te nem azért írsz verseket, hogy pénzt hozzanak, sokkal fontosabbnak tartod, hogy egy bizonyos mondanivalót vers formájában eljuttass annyi emberhez, amennyihez csak lehet. Erre nyilván fog jönni a hőbörgés a proli tömegtől, hogy "akkor minek írsz verset?" Amint nem látják a pénzt az alkotásban az alkotás számukra értékét veszti és nevetség tárgya leszel. Ennek az ellenpéldája, amikor elmondod egy kisebb proli társaságban, hogy te verseket írsz, és még be sem fejezted, de már szét lettél oltva. Na de ha te ez után azt mondod, hogy te ebből meg is élsz, akkor egyből mindenki elismerően bólint, hogy "ez igen, ez teljesítmény".
Ez természetesen nem csak a verseléssel van így, minden dolog, amihez kreativitás, tehetség szükséges.
Az egyik legbutább, sötétebb, ostobább mondatot minden egyes alkalommal hallom, amikor valakitől megkérdezik, hogy mi szeretne lenni, hol szeretne dolgozni, hogy képzeli a jövőjét. A szegény kölyök még nem is tudja, hogy mekkora hibát követ el, amikor kivallja ennek a proli tömegnek azt, hogy ő tovább szeretne tanulni például egyetemre akar menni, stb. Ilyenkor jön az a mondat, ami az egyik legjobban kiakaszt. A prolik körbeállják a kölyköt és mindegyik fejében egy mondat fogalmazódik meg, de csak az egyik mondja ki "Hah, minek akarsz egyetemre menni, nem akarsz dolgozni, mi?!" Mindenki érzi, hogy ölik ki a kölyökből az ambíciókat? Nem vagyok festőművész, nem tudok szépen festeni, de ez a mondat mégis egy képet fest a fejembe. Képzeljük el a mocsarat, amiből próbálnak kimászni az emberek, de húzzák őket vissza azok, akik már nem tudnak menekülni onnan. Érezzük, hogy mennyire sötét és primitív? Mindig hatalmas melankólia fog el, ha erre gondolok.
Van egy hely, ahol ezt a lehúzó mentalitást már a gyerekek korai éveiben elkezdik gyakorolni, ezt hívják iskolának, de erről a II. részben fogok írni.

Beszélgessünk egy kicsit. Miért imádják utálni az emberek a citromos sört? Vannak akik az íze miatt nem isszák, vannak akik azt mondják, hogy a citromos sör nem sör, és vannak akik szeretik, de a citromos sörről kialakult kép miatt nem merik kortyolgatni.

Hadd elemezzem ki a leggyakoribb nézeteket.
„A citromos sör nem sör”. Nos, ez részben igaz. A Citromos sör nem sör, hanem citromos sör. Miért kéne a citromos sörnek sörnek lennie? Miért is gond az, ha a citromos sör nem sör, elvesz valamit az értékéből? A gond az, hogy az emberek zöme, azt hiszi, hogy ha valaki citromos sört iszik, akkor az valódi sör helyett issza. Ezt a logikát követve odamehetünk valakihez aki vizet iszik és lehordhatjuk, mivel a víz nem sör! Na igen, bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész. Valaki belénk köt, miközben isszuk a citromos sörünket és megvető pillantással azt mondja, hogy ez nem sör, erre mi csak annyit felelünk, hogy „Tudom, ez citromos sör” , és minden rendben van, a felvilágosult kötekedő igazat ad nekünk és folytatódik a nap. Az esetek többségében nem így van, ugye? Ez után jön az, hogy „A citromos sört csak a buzik isszák”. Itt nyilván nem a nemi identitásunkra gondolnak, egyszerűen arra céloznak a maguk ostoba módján, hogy a citromos sör nem férfias. Értem... Tehát ebből következik, hogy a sör az férfias. Én nagyon szeretem a sört. Hidegen, sok szénsavval, frissen csapolva, nagyon jól tud esni a kesernyés utóíze, de egyszer sem éreztem azt, hogy a sörtől férfiasabb vagyok. Van olyan ember, aki a sörét kortyolgatva azt gondolja magában, hogy „Ejj de kibaszottul nagy kan vagyok” ? Ennek a tudatában levezethetjük, hogy minél több sört iszunk, annál férfiasabbak vagyunk, bár én nem szoktam azokat az alkoholistákat férfiasnak találni, akik az árokban, saját vizeletükben és hányásukban azt üvöltik az arra járóknak, hogy „NE NÉZZÉ”.

A másik csoport, aki nem szereti az ízét és lehordja, de nem ám azzal hordja le, hogy nem szeretem, mert rossz az íze, dehogy is. Ez a csoport is bőszen buzizza a citromos sört kedvelőket. De miért is csinálják? Éljük át a helyzetet. A kocsmában vagyunk és isszuk a sörünket, majd le buzizzuk az egyik embert, mert citromos sört iszik. A kocsmában valószínűleg több ember is nekünk fog igazat adni. Hát nem nagyszerű, hogy látszólag magasabb szinten állsz, mint az aki citromos sört iszik? Olyan érzés, mintha többet érnél, mintha nem is egy dimenzióban lennétek, mintha... Az egód meg istenül. Természetesen ezt nem fogják bevallani, de főként ezért csinálják, még ha be is csomagolják valami magasztos eszmébe és a sör „védelmének” állítják be.

Elérkeztünk az utolsó csoporthoz, akik szeretik a citromos sört, de nem isszák, mert akkor le lesznek buzizva, félnek, hogy kevésbé fognak férfiasnak tűnni. Nektek csak annyit mondanék, hogy sokkal férfiasabb kiállni a saját személyiséged, ízlésed, saját magad mellett, minthogy azt tedd, amit egy tudatlan proli hőbörgő tömeg okád ki magából. Nincs alávalóbb, mint amikor egy ember személyisége megrogy a tömeg szavának súlya alatt és beolvad közéjük. Olyankor az ember személyisége szép lassan feloldódik és minden mást átvesz a tömegtől, megszűnik létezni mint egyén, ha úgy tetszik... Meghal.

Búcsúzóul egy kis kéréssel köszönnék el a citromos sört mocskoló tömegtől.... Kérlek titeket, ne merjetek a borotokba kólát önteni... MERT AZ NEM BOR!

Sziasztok olvasók!

Nem tudom, hogy egy blognak milyen formában kéne megírva lennie, nem tudom, hogy kéne kinéznie, de ezekre a formalitásokra nem is fogok nagyon adni. Ami itt számítani fog az a tartalom. Töröljük ki az emberekből a sötétséget, mossuk fel a földről, az árvízként hömpölygő tömegek tudatlanságát.