A külsőségek világát éljük. Olyannyira, hogy a mély tartalommal bíró gondolatokat papírra vetett formájában lealacsonyítjuk a hibás külső elemek hiányára hivatkozva. Kik vagyunk mi, hogy az értékkel és tartalommal feltöltött szavakat megcsonkítsuk,  s helyére a mi mézben áztatott rothadt gyümölcsünket nyújtsuk, ami az emberi rosszindulat parfümjétől bűzlik? Így tűnnek el az értékes elmék, fulladozva, torkukban a sok fertőzött termék, míg egyé válnak vele és nem marad belőlük semmi, csak egy kellék. Felettébb érdekes, hogy "errefele" nem nevez e emberek egyesülete eme elmék termékét elegánsnak, csupán tengődve tűnődnek tétova tolluk tárgytalan támolygásán. Az emberi önzőségnek érték pusztító hatása van. 

Én csak állok és letargiával átitatva nézem a tartalommal teli gondolatok romba dőlt darabjait. Mást nem tehetek, én is csak egy gondolat vagyok a sok közül, aki a kegyelemdöfést várja.